"Nagyot kell álmodni!" - interjú Kenderesi Tamással

Úgy gondoljuk, Kenderesi Tamást nem kell sokaknak bemutatni. A 21 éves úszó a 2016-os olimpián valósággal berobbant a magyarországi vérkeringésbe, hisz bronzérmes lett, emellett kétszer győzte le minden idők egyik legkiválóbb sportolóját, Michael Phelpst - emlékezetes, "sajtbureszes" nyilatkozatáról már nem is beszélve. A pécsiek klasszisának sikere azóta is töretlen, sokan szeretik, el-és felismerik. Április második felét és május első napjait a nyári, skóciai Európa-bajnokságra való felkészülés szellemében a Török Sándor Strandfürdő és Gyarmati Dezső Sportuszoda medencéiben töltötte, tölti. Múltról, jelenről, jövőről kérdeztük.

- Sokan felnéznek rád, sokak kedvence vagy a feltörekvő generációból itt Vásárhelyen és az egész országban - olyanok akarnak lenni, mint te, hisz kiváló sportolói léted mellett közvetlen vagy, és intelligens, olykor vicces nyilatkozatokat adsz, mindemellett a lányok is odáig vannak érted. Milyen érzés példaképnek lenni?

- Nagy felelősséget jelent. Ezt az érzést először leginkább a riói olimpia után tapasztalhattam, bár az ifjúsági olimpia után is nagy volt körülöttem a "pezsgés". Jó érzés, egyben kihívás, hisz amellett, hogy legfontosabb összetevőként minden nap meg kell felelnem magamnak, másoknak is felelősséggel tartozom. A legfontosabb, hogy saját magamban rendezzem ezeket. 

- Egy kis településről, Aparhantról származol. Kiskorodban miért pont az úszás fogott meg?

- Szerettem focizni is, de a szüleim részéről az volt az első, hogy megtanuljak úszni. Megtetszett - volt, aki megszerettesse velem -, és megmaradt, megragadt a mindennapokban. Azóta is az úszás az első. 

- Viszontagságos utad volt addig, hogy most itt beszélgethessünk. 17 évesen, 2014-ben robbantál be igazán, amikor az országos bajnokságon legyőzted Cseh Lászlót, majd ifjúsági olimpiai bajnok lettél. Mit jelentett ez akkor neked? Mekkora lökést adott?

- 2014 nagyon jó év volt számomra, talán a legjobb a riói mellett. Akkor nyertem először korosztályos, majd felnőtt országos bajnokságot, emellett nemzetközi színtéren ifi Európa-bajnoki-címet, majd ifi olimpiát. Nagy löketet adott, de inkább megerősítést, hogy az, amit csinálok, rendben van, és ezt kell továbbvinnem. Az első válogatott edzőtáborom alkalmával, 2013-ban a többiek révén megtanultam, mi is az a komoly munka. Onnantól kezdve úgy tudtam edzeni, hogy én is valóban nagy eredményeket érhessek el. 

- Aztán jött újra egy lejtmenet, benne sérülésekkel, betegségekkel, majd a riói olimpia, a nagy bumm. Bronzérmes lettél és kétszer is megelőzted Michael Phelpst. Hogy tudtad ezt feldolgozni fejben?

- Az, hogy Phelpsszel úszhattam, már óriási élményt jelentett, hisz egyértelmű idolként tekintettem rá. Nagy volt, hogy pont egymás ellen versenyezhettünk! Le akartam győzni, ahányszor csak tudtam, s bár nagy érdem, hogy kétszer is megelőztem, mindenki tudja, hogy a döntőben kell nyerni. Ennek ellenére örültem és büszke voltam, hogy vele tudtam versenyezni, örök emlékként maradt meg bennem. 

- A sors furcsa fintoraként a tavalyi, hazai rendezésű világbajnokságon lemaradtál az éremről. Ott álltunk a Duna Aréna vegyes zónájában, interjút adtál, és elég csalódott voltál. Ezek után év végén kacérkodtál a 200 gyorssal is. Miként sikerült kellőképp összeszedned magad, újra felvenni a ritmust?

- A vb nem sikerült úgy, ahogy akartam. Úgy éreztem, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy világbajnok, vagy egyáltalán érmes legyek - utóbbi sikerült volna, ha csak a felkészülési időket megúszom. Fizikálisan minden stimmelt, de valami elcsúszott. A 200 gyorsban láttam némi fantáziát ezek után, az edzőm, Tari Imre annyira nem, de év végén megpróbáltam. Nyilván több idő kéne, hogy jobb legyek gyorson, de jelenleg úgy érzem, maradéktalanul a pillangó jelenti a fő irányvonalat, hisz nagyon erős ellenfeleim vannak. 

- A szakmánál maradva térjünk át picit Vásárhelyre. Több versenyen is indultál már itt, legutóbb februárban, a Tyr-kupán. Akkor a 200 pillangót 1:56,86-tal nyerted, ugyanez az idő a debreceni országos bajnokságon 1:54,14 volt. A skóciai Eb-n meglehet a hőn áhított 1:52-es eredmény? 

- Nem is realizáltam, hogy itt úsztam azt az időt, de így visszagondolva nem számított rossznak az esztendő elején. Az ob is megfelelő volt saját magamhoz mérten. Jó lenne 1:53-on belül úszni nyáron, egyéni csúcsot elérni - aztán ha ez összejön, meglátjuk, mire lesz elég, hisz Milák Kristóf egészen kiválóan ment Debrecenben, és még több lehet benne. Én ugyanúgy készülök tovább, ugyanúgy a saját céljaim hajtanak.

- Az itteni uszoda, az itteni körülmények mennyiben járulhatnak hozzá a célok eléréséhez? Nyilván fontos, hogy viszonylag zavartalanul, nyugodt körülmények között készülhettek, mind mentálisan, mind fizikálisan. Mi az a plusz, amiért ide jöttök, mi az, ami megfog Titeket itt?

- A medence, a helyiség adott, van kinti-benti vízfelület - a kintit preferáljuk ilyen időben, szerencsére erre is van lehetőség. Immár van megfelelő konditerem, amit szintén tudunk használni. Vásárhely megszokott és bevált hely a válogatott számára, elég sok sikeres úszó készült már itt, mi is beálltunk a sorba. Minden adott, hogy valaki jó eredményt érjen el innen "rajtolva". 

- Meséld el kérlek, hogy nézett ki a vásárhelyi edzőtáborod!

- Nagyon feszített volt végig az itteni tempó. Hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken intenzív edzést tartalmazott a nap, összesen félórányi pihenővel - vacsora után pedig jöhetett a készülődés a másnapra. A szerda ilyen téren lazább volt, hétvégente pedig hazamentünk. Szerencsére akadt azért idő a kikapcsolódásra is. 

- Mennyire sikerült megismerni a várost ezalatt a három hét alatt? Láttuk, hogy moziban is jártatok. Sokan felismertek itt a strandon, vagy kint az utcán? 

- Természetesen voltak, akik felismertek, és a mozizás is összejött; rólam külön tudni kell, hogy szeretek moziba járni. Nyugodtságot és jóságot tapasztaltunk, mindvégig jól éreztük magunkat itt. 

- Nyilván a legfontosabb szerepét az életednek az úszás teszi ki, és az, hogy egy nap a csúcsra érj. Érezhetően jó úton haladsz és remek edződ van Tari Imre személyében, aki kiskorod óta melletted van. Volt-e példaképed valaha, és ha igen, ki?

- A példaképemet a "Michael Phelps nevű fiú" jelentette. 8-10 éves korom óta néztem a videóit, nyilatkozatait, minden érdekelt, ami róla szólt, ő adott nekem nagyon nagy pluszt, technikailag és személyiségileg terén egyaránt. A hazai mezőnyből Gyurta Dániel sokat segített lélekben, amikor válogatott lettem.

- Noha még a pályád elején jársz, fiatal vagy, de egyszer azt nyilatkoztad, hogy szívesen lennél edző a későbbiekben. Megítélésed szerint milyen érzéseket, tapasztalatokat tudnál átadni a tanítványaidnak?

- Saját magamból indulnék ki, noha egyesek - pont az edzők - véleménye alapján ez hiba. Én úgy gondolom, a saját tapasztalatokból sokat tudnék segíteni másoknak. Látok fantáziát az edzősködésben. Az lehet a célom, hogy olyan szakember legyek, mint amilyen versenyző voltam. Király lenne így átadni a tudást!

- Milyen tanácsokkal látnád el az úszó/sportoló fiatalokat, esetleg a helyi fiatalokat? Hogy induljanak el a hosszú úton?

- Nagyot kell álmodni! Lesznek nagyon nehéz stádiumok, időszakok, amikor megfordul az ember fejében, hogy abbahagyja, de döntést szükségeltetik hozni arról, mi az igazán fontos az egyén számára. Aki a saját útját követi, azt nagy baj nem érheti.

A kép forrása: fina-budapest2017.com