Késely Ajna: „A szüleim mindig azt tanították, hogy két lábon kell állni”

A sportoló edzőjével, Turi Györggyel edzőtáborozik korábbi sikerei helyszínén, ahol 2016-ban, az junior Európa-bajnokságon a 200, 400 és 800 méteres gyorson is mindenkit maga mögé utasított, de aranyat nyert a 4x200-as gyorsváltó tagjaként, 4x100-on pedig második lett társaival. Késely Ajnával beszélgettünk.

Hogyan kezdődött számodra ez a sport, az úszás?

"Öt évesen kezdtem el úszni, nyilván előtte voltam babaúszáson is, de sok gyerek megy babaúszásra, de komolyabban foglalkozni, hogy oktatásra jártam ötévesen kezdtem, apukám által, hogy tanuljak meg úszni az Újhegyi Uszodában. Onnan felkerültem a versenycsoportba, Major Zoltán kezei alatt voltam és utána átkerültem a Kőbánya Sport Clubhoz, ebbe beleszámított a költözés, az új iskola és hála istennek jó helyre kerültem."

Mikor volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy ezzel a sporttal tényleg megérte elkezdeni foglalkozni?

"Tényleg nem úgy kezdtem el úszni, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni. Szeretettem magamat minden edzésen felülmúlni és olyan teljesítményeket elérni edzéseken, hogy úgy jöjjek ki a vízből igenis megtettem mindent. Amikor már komolyabb gondolataim voltak az úszással kapcsolatban, az akkor volt, amikor megúsztam Egerszegi Krisztina csúcsát, de még ott sem annyira. Amikor Gyuri bához kerültem a felnőtt csoportba és elkezdődött a jóval keményebb munka, akkor meg is dobódott a teljesítmény és azok után kezdtem el megfogalmazni magamban, hogy esetleg mi szeretnék lenni és milyen eredményeket szeretnék elérni."

Hogy tudod ezt összeegyeztetni a tanulással?

"Nagyon nehéz.

A szüleim mindig azt tanították, hogy két lábon kell állni. Egy idő után azért ez a mérleg megdől az egyik irányba, ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia, hogy melyik irányba.

Nekem inkább az úszás felé, de hála istennek van olyan családi hátterem, tanári hátterem és támogatás, amik könnyebbé teszik számomra a tanulást is, meg a pótlást és a dolgozatírásokat is. Nyilván vár rám még egy érettségi, pont az olimpia évében, de úgy érzem, hogy ez menni fog."

Hogy néznek ki a mindennapok, hiszen az edzés jó néhány órás elfoglaltságot jelent.

"Persze, ez reggel azt foglalja magában, hogy szinte van egy majdnem 4 órás edzés a tornával és a futással együtt - heti háromszor futok. Délután pedig szintén egy kétórás edzés és ez összesen heti 10 edzést jelent. Ebben van két technikai edzés is. Nagyon nehéz és nagyon monoton, de amikor már jön a verseny, akkor egyre kevesebbet és kevesebbet úszunk, persze van egy alapozó rész, amikor méterszámokat úszunk és métereket gyűjtünk, de utána jön egy gyorsasági állóképesség, amikor már jön a verseny akkor pedig egyre intenzívebb és minőségibb munkát kell végezni."

Erőnlét, állóképesség, ezek nagyon fontosak, de mennyire dől el fejben az egész?

"Nagyon. Oké, ha megvan a fizikai felkészültséged, de ha nincs meg a mentális felkészültség, az a gondolkozás ott a versenyen, ami kellene, úgy nehéz. Gyuri bá mindig mondta nekem: „Ajna, fizikálisan fel vagy készülve, de itt már rajtad múlik, hogy versenyen, hogy mentálisan hogy készülsz rá.” Ebben segít nekem a mentális tréning is, elvégeztem ezt a tanfolyamot, még anno 8 évesen, de mivel később úgy éreztem, hogy akkor még talán nem fogtam fel belőle nagyon sok mindent, így 12 évesen újból elvégeztem Varga Diánál. Ez nagyon sokat dobott mentálisan, nagyot dobott az eredményeimen. Szerencsére olyan családi hátterem van, hogy ez a gondolkozásmód már alap volt, hogy úgy álljunk oda az edzésekhez és a versenyekhez, hogy nem azt mondjuk, mi lesz ha ez nem sikerül, hanem igenis meg tudom csinálni."