Nem sikerült pontot csípnie Gyulán a Hódmezővásárhelyi LKC-nak. A lányok hullámzó teljesítményt nyújtottak, a kelleténél jobban izgultak és végül sajnos pont nélkül maradtak. Veszve azonban még semmi sincs, ez nem a bajnoki döntő volt.
Fontos rangadót játszott szombat este Gyulán a HLKC. Ráadásul az NB II Dél-keleti csoportjának eddigi legizgalmasabb meccsének tűnt a felek csörtéje, hiszen mindkét együttes veretlenül teljesítette a bajnokság eddigi szakaszát.
A rutin és a fiatalság csapott össze, végül pedig előbbi tulajdonság bizonyult pontot érőnek. A rutinos hazaiak ugyanis kellően nyugodtan játszottak és ez végül az ő malmukra hajtotta a vizet.
A vásárhelyi csapat azonban méltó kihívóként lépett pályára, sőt a meccsen több olyan pillanat is volt, amikor úgy tűnt elcsíphetik a Gyulát. A szorításból azonban a hazaiaknak mindig sikerült kikeveredniük. A mieink túlságosan izgultak, emiatt pedig a szokásosnál több hiba jellemezte a játékot. A lerohanásokat nem sikerült gólokkal zárni és ez sajnos az esetek javarészében nem a gyulai kapuson múlott, eladott labdák és rossz passzok csúsztak be vendégoldalon.
Néhány perccel a vége előtt ugyan egyetlen góllal állt rosszabbul a HLKC, de a végjátékra sem sikerült megnyugodni, a hibák még mindig jellemzőek voltak, így a rutinos hazaiak habár jobb játékkal nem, de nyugodtabb attitűddel előrukkolva megőrizték veretlenségüket.
A vásárhely számára még három mérkőzés van hátra az őszi felvonásból.
NB II Dél-keleti csoport, 8. forduló
Gyulasport NKFT - Hódmezővásárhelyi LKC 26-24 (13-13)
Dankó Ervin: „A legrosszabb az egészben, hogy egy nálunk nem jobb csapattól kaptunk ki. A meccs előtt is tudtuk, hogy a rutin fog találkozni a fiatalsággal. Legnagyobb problémámra a rutin győzött. Nagyon sokáig nekünk állt a meccs, úgy tűnt, hogy meg tudjuk nyerni, bár hozzá kell tenni, hogy rettentő hullámzó volt a csapatom. Nem tudtunk kiegyenlített teljesítménnyel menni a meccsen, sok ember túlizgulta, nem találtuk meg a mérkőzésnek a ritmusát, bár én végig azt hittem, hogy nyerni fogunk ennek ellenére. Azt hittem, hogy megnyugszik a csapat és magára talál. Végig próbáltam őket nyugtatni, de olyan tétet rakta fel magukra, amit így utólag sem értek, hogy miért volt ekkora elvárásuk magukkal. Egész héten azt próbáltam bennük erősíteni, hogy ezen a meccsen nem dől el a bajnokság és most a vereség után is ezt gondolom. Meg kell találnunk, hogy ilyen téthelyzetben, hogyan tudunk sokkal jobban kézilabdázni.”
